Vándordal
(zene, szöveg: Hideg Vér)

Olyan szép volt, s nagyon kedves
Tőgye feszes, orra nedves
De nem illatozik már a tehénlepény
Az égi mezőn legel már szegény tehén

Összerázta bennem a bablevest
Megőrültem tőle, mire este lett
De akkor is szerettem a Zetoromat
Kimúlt szegény, s a bontóban rohad

A vándor most a messzeségbe néz
Hol a magasba száll vidáman sok-sok légy
Arra talán kisebb kupacban áll a szar
Mert amit maga mögött hagy, az csak gond, bú, könny és baj

A babám is elhagyott engemet
Mert jobban szerettem a traktort s a tehenemet
Hitte ő, de ez nem volt igaz, sőt!
Fejésnél, szántásnál is jobban szerettem őt!

REFRÉN

szóló: Hideg Vér

REFRÉN