Parasztszerelem
(zene, szöveg: Hideg Vér)

A gazda szemében a régi tűz még égett
Elverné az asszonyt, de erre már nem képes
Ostorral, bottal, pálcával, ököllel
Úgy, mint a régi szép időkben

És midőn bevette a csodapirulát
Testébe új élet költözött, s felállt
Megragadta két kezével a furkós botot
És az asszonynak jól odasózott

Mariska! Hát kell neked egy jó nagy verés?
Hol van az asztalról a vacsorateríték?
Egész nap a szántóföldet túrom!
Ha nem lesz tüstént étel, a segged is megkúrom!

Hát a borom hol van? Baszom az anyád!
Veszed elő rögtön, mert széttöröm a szád!
Jól van Maris, a gyereket legalább elverted!
Elmondom hát most, mit szeretek én benned!

szóló: Hideg Vér

Szeretem a rengő, hájas tokád!
Gigantikus valagad, foghíjas, büdös szád!
Szeretem az izzadt, szőrös hónaljad!
Visszeres, kövér, vastag, oszlop lábaidat!

szóló: Hideg Vér

Szeretem a szemölcsös, széles hátadat!
Lógó, petyhüdt melled, ráncos sörhasad!
Szeretem, hogy az én faszom, az ami meghág:
Aranyeres segglyukad, szőrős, tág pinád!

Valaki itt megint, nem mosott segget
Utálom e bűzt, amikor vacsorázok egyet
Nem igaz, hogy miért vagy íly’ igénytelen állat
Nem tartod rendben ezt a kibaszott házat!

Csak azért mondtam igent, a pap gecinek
Mert azt hittem, azt kérdezi, hányok-e tőled
De vessünk már véget e rút vitának
Elmondom őszintén, mit érzek irántad!

A szememben a régi tűz még ég
Elvernélek, ha menne még!
Ostorral, bottal, pálcával, ököllel